Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sikertörténetek

 Kutyamentés :)

 

2010 őszén jutottam arra az elhatározásra, hogy tennem kell valamit, mert szóban szeretni kevés... Elkezdtem keresgélni Tolna megyében és rátaláltam a szekszárdi kutyamenhelyre. Ez van leg közelebb, sajnos itt nálunk még nem létesült ehhez hasonló...kapcsolatba léptem velük, ami jól is jött, mert tudomásuk szerint itt Bátaszéken is sok csúnya dolog történik. Az a megtisztelő feladat lett az enyém, hogy kiderítsem, van e alapjuk a bejelentéseknek, de a legfontosabb a helyi "sintértelep" lebuktatása volt ( erről itt nem írok többet, ha kíváncsi vagy, kérdezz és e-mailben válaszolok :P).

Miközben "munkálkodtam", kiderült, hogy az egyik helyen van egy kutyus...akit meg kellene menteni. Még nem is láttam, de tudtam, hogy el akarom vinni onnan. Az egész herce-hurca 3 hétig tartott...mindig mást találtak ki amivel lerázhattak volna...először azt, hogy még várják a kutyus gazdáját...aztán az, hogy valakit megharapott ezért ebzárlat alatt van... stb... a LÉNYEG, hogy szerencsétlen németjuhász kislány több mint 3 hétig egy alig 1mX1m-es ketrecben volt...mozogni alig tudott, enni nem tudom mennyit kapott és milyen minőségűt, de szerintem nem sokat és nem jót...csak a második héten láthattam...de ahogy meglátott és nyújtotta felém a mancsát... és ahogy nézett!  Ha emberi módon tudna beszélni, akkor sem tudta volna szavakba önteni, amit a nézésével és a gesztusaival kimutatott. Csalódottan ült le amikor elmentem...de megígértem neki, hogy kiviszem onnan.

A menhely vezetője elmondta nekem, hogy csak helyi kutyákat fogadnak be, de nagyon kedves volt és kivételt tett :). Eljött végre a nagy nap...csütörtök volt...esett az eső...izgultam és kicsit féltem is, vajon hogy viszonyul majd hozzám. Nehézkes is volt az eleje, egyedül kellett megbírkózzak a póráz felhelyezésével, mert nem segített senki... ahogy kinyitották a ketrecet, a kutya futásnak indult a hatalmas udvarban...azt sem tudtam mit csináljak, nem tudtam mi a neve, akárhogy szólítottam, nem akart odajönni hozzám, ráadásul egy másik kutyával majdnem össze is verekedtek, de aztán lelassított és számomra csodával határos módon odajött elém és hagyta hogy rátegyem a pórázt...hagyta, hogy újra "korlátozva legyen". Azthiszem, akkor kezdett bízni bennem:). Végre elhagytuk azt a helyet és a kutya olyan boldog volt! Olyan hálás! Olyan vidám, csak kicsit erőtlen. Elvittem a focipályára sétálni, amíg a menhely vezetőjére vártunk ( haza nem vihettem a cicáim miatt). Fetrengett a fűben, az sem számított hogy csupa víz volt :D futottunk, sétáltunk, élveztük a szabadságát. Vittem neki ennivalót is, megetettem és elindultunk a buszmegálló felé a "találkahelyre". A kutyus lenyugodott, vagy csak elfáradt, de számomra a legszebb az volt az egészben, amikor megálltam, ő pedig óvatosan lecsücsült a lábfejemre és nekem dőlt :) :). Így vártunk legalább 10 percig. Nagyon jól esett. Ezt mindenkinek ki kellene próbálni :P!

Egyszer csak az úton megpillantottam az autót amire vártunk. Ketten jöttek érte, hoztak neki enni, inni, melegen kipárnázott helye is volt az útra , ahová minden irányítás nélkül, magától bement. Elbúcsúztam tőle és azóta nem is láttam... csak néhány fényképem van róla, amit séta közben készítettem.

A jóhír az, hogy nem is fogom többet látni, ugyanis nem sokkal később kaptam ezt az e-mailt a menhelyről:

"Szia Helga!

Az általad megmentett kutyus neve Gina lett. Ivartalaníttattuk. Egy szekszárdi telepre került, jó helye van. Napközben kennelben, este az örökkel sétál. Mindenki eteti. A gazdája a telepen azt mondta, hogy inkább hazavinné, mert olyan tündér.

Hát, ez  a jó hír."

dsc-0000181.jpg

...tehát Gina jó kezekbe került :). Nem is hittem el mikor azt mondták meharapott valakit. Ha meg mégis, biztos, hogy az ember hibája volt. Egy állat nem támad ok nélkül... Ha nem hoztam volna el, 4 nap múlva elaltatták volna. Azt a hálás tekintetet nem felejtem el soha de soha... azt hiszem a függője lettem és még sok ilyen boldog "állatmosolyt" szeretnék látni :)!  ...Hát... ezért már megéri megtenni :) PRÓBÁLJA KI MINDENKI :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

scarletheart@citromail.hu

(scarletheart, 2011.03.13 08:03)

szívmelengető történet! :D Nagyon bátor vagy,hogy megtetted! Nem lenne rá mindenki képes! :) Egy lélek már "felszabadult" :) :)

Re: scarletheart@citromail.hu

(Heli, 2011.03.13 09:25)

Igen, tényleg az, de átélni sokkal jobb mint olvasni :). Nem is kell hozzá bátorság...ez olyan mint amikor egy barátodat elkezdik ütni... szerintem kevesen vannak akik nem tennének semmit. Sajnos az állatokkal más a helyzet, értük nem állnak ki annyian, pedig ha tudnák mennyivel többet tudnak ADNI mint ( a sokszor kétszínű és hátsó szándékokkal teli) "emberek"...